Itt nyomban felmerül a kérdés, hogy bár kölyökkorban kell kezdeni a nevelést, de az pontosan mit is jelent! Három hónaposan, fél évesen, vagy még korábban? A kutyák viselkedésével foglalkozó tudósok, azaz a kynológusok, valamint a gyakorlott kutyakiképzők szerint abban a pillanatban kezdjük el nevelni kutyánkat, amikor hozzánk kerül, azaz nyolchetes kora körül. Persze ez a nevelés még ne legyen olyan intenzív, mint egy fél éves, egy éves kutya esetében, de az alapozást megkezdhetjük.
Amint a kiskutya végrehajt egy cselekvést, például leül, azonnal mondjuk az "Ül!" parancsszót, így idővel társítani fogja a szót és a cselekvést, s később tudni fogja az adott parancsszó hallatán, hogy mit is kell tennie. Természetesen egy felejthetetlen alapszabály: a DICSÉRET sose maradjon el! Így a kiskutya érezni fogja, hogy örömet szerzett nekünk.
Természetesen egy helytelen dolog miatt, amit nem lenne szabad a kutyának megtennie, az ellenkezőjét kell éreztetnünk vele, a "Nem! vagy Nem szabad!" parancsszó ismétlésével, érezhetően erélyesebb hangszínnel.

A kutya neve - az első legfontosabb dolog, hogy a kutya megtanulja nevét, így tudni fogja, hogy neki szólunk. Mindig ismételgessük a nevét, főleg, ha együtt vagyunk vele, például játék közben. Legszerencsésebb rövid, két- legfeljebb három szótagú nevet kitalálnunk, ami ritmusos hangzású, ezt a kutya könnyebben megjegyzi. Lássunk egy példát! Sokkal könnyebb megjegyezni a kutyának egy olyan nevet, mint például a Döme vagy Floki, mint egy végtelen hosszút, mint amilyen a Vergilius és az Ákombákom (sokan ilyen neveket szeretnek adni nekik).

A kutya ültetése - a kölykök esetében ezt a parancsot etetés előtt tanítgathatjuk. Amikor a tál a kezünkben van, tartsuk a feje felett, így jobb esetben le fog ülni, mert könnyebben látja a tálat. Ekkor mondjuk az "Ül!" parancsszót, és jutalomként adjuk oda neki az ételt. Néhány kutya eszeveszetten elkezd majd ugrálni! Mondjuk neki a tiltó parancsszót, majd ültessük le, de egy biztos, a türelmünket ne veszítsük el. Ha engedelmeskedik, nagyon dicsérjük meg!

A kutya fektetése - amikor a kutyát lefektetjük, még inkább érezni fogja a mi felsőbbrendűségünket, persze nem ezen van a hangsúly, ezzel sosem szabad visszaélnünk, de jó, ha tudja, hogy mi a helyes rangsor. Először ültessük le, majd mondjuk az új parancsot: "Fekszik!". Ösztönözhetjük őt azzal is, hogy ütögetjük az orra előtt a földet. Ha ez nem segít, segítsünk neki, és óvatosan nyomjuk le a földre, a mellső lábait előre húzva! Ne felejtsük el a dicséretet, amikor teljesíti a kérésünket!

A behívás - az egyik legfontosabb parancs ez, hiszen sok esetben akár a kutya életét menthetjük meg vele, illetve elkerülhetjük azt, hogy elszökjön tőlünk kedvencünk! Tegyük rá a kutyára a pórázt, így könnyebb az irányítás! Maradjunk állva előtte, várjuk meg, míg szembe fordul velünk, és ránk figyel. Lassan hátráljunk, és közben hívjuk a "Gyere ide!" parancsszóval. Ha nem tudja, mit akarunk, óvatosan húzzuk a pórázt magunk felé, közben pedig továbbra is hátráljunk folyamatosan és ismételgessük a parancsot! Előbb-utóbb tudatosulni fog benne, mi is a lényeg.

A felsorolt feladatokat minden nap, sokat gyakoroljuk, hogy alaposan bevésődhessen a kutya emlékezetébe. Ha látjuk, hogy fáradt, hagyjuk pihenni, játszani és később térjünk vissza a tanuláshoz.
Egy dolgot viszont te ne felejts el! SOHA ne VERÉSSEL próbáld orvosolni kedvenced tudatlanságát. Fontos a türelem, ha az nincs, inkább ne vegyél kutyát. Minden gyakorlatot kövessen dicséret, simogatás, esetleg jutalomfalat. Meglátod, így is meglesz a várt eredmény!