A kutyákat lehet rajongással, de lehet kritikus szemmel is figyelni, s ha az utóbbi esetet vesszük alapul, akkor biztos nem látunk mást, mint egy tip-top, túlcicomázott kutyát. Pedig ha tudnák, hogy a valóban kissé egyedi külső mögött milyen rendkívüli belső rejtőzik, sőt, a külsőnek is megvan a maga rendeltetése. Az eredetileg vízivadászként használt kutya szőre munka közben annyira felszívta a vizet, hogy a gazdája pillanatok alatt a víz alá került volna a vizes szőr súlya miatt.

Hogy ezt elkerüljék, néhány helyen le kellett vágni a kutya hatalmas bundáját. Csakhogy voltak helyek, ahol szükséges volt meghagyni, azért, hogy védelmet nyújtson. Például a mellkas körül a hát közepéig azért, hogy melegítse a tüdőt és a szívet a hideg vízben. A lábakon kis pom-pom gyanánt azért, hogy az ízületeket kímélje, a fenekén pedig a két kis szőrgolyót azért, hogy a kutya veséjét melegen tartsa. A fejen megnövesztették, hogy össze lehessen fogni, így úszás közben nem lógott a kutya szemébe.

Az uszkár eredetét illetően nem lehet egyértelmű kijelentést tenni, bár többféle elképzelés létezik. Már az 1500-as évektől találkozhatunk az uszkárral Angliában, Németországban, Franciaországban és Oroszországban, de nagyon hasonló külsejű kutyát már az ókori egyiptomi és görög ábrázolásokban is fellelhetünk. Az elnevezés kifejezetten csak magyar szóalkotás, így az uszkár a magyar "úszkál" szóból származik. Az angol és a német megfelelője (pudel, poodle) jelentését tekintve szintén a vízhez kapcsolható.

A német elnevezés jelentése tócsa, pocsolya. Az egyik legelfogadottabb nézet a kutya eredetét illetően Theodor Studer berni professzortól származik, aki azt állította, hogy egy bozontos szőrzetű pásztorkutya-típus és egy vadászkutya kereszteződéséből származhat az uszkár. Az uszkár származásának kutatása közben lépten-nyomon vízikutyába ütközünk, mely állítólag először a hatodik században került Észak-Afrikából Európába, mikor a mórok elfoglalták az Ibériai-félszigetet.

1454-ben Penturrichio Canis familiaris aquaticus-nak, azaz vízikutyának nevezte az uszkárt. 1700 körül Németországban még irodalmi művek szereplőjeként is sokszor megjelenik ez a kutyafajta. Említett vízivadász mivolta mellett más hasznos feladatokat is ellátott az uszkár. Kocsihúzásra, terelésre, vakvezetésre egyaránt használták. Kitűnő agility versenyző is mindemellett, és mai napig a cirkuszok első számú sztárja. A törpe uszkárokat annak idején szarvasgomba-kereső kutyaként is alkalmazták.

Az uszkárokat óriás, közép és toy, azaz törpe méretben tenyésztik több színváltozatban. Külsejével sokak csodálatát kivívta már, s valóban, közvetlen közelében lenni például egy óriás uszkárnak, ámulatba ejti az embert. Őt tartják a kiállítások egyik sztárjának. Elegáns megjelenése, könnyed, lebegő járása még inkább azzá teszi. Feje kissé elkeskenyedő, stopja enyhe, orrháta egyenes. Orrtükre fekete, barna vagy ezüstszürke. Fülei hosszúak, lelógnak, végük lekerekedő. Háta egyenes, ágyéka feszes, feneke vízszintes vonalú.

Lábai oszlopszerűek, mancsa kerekded, ujjai zártak. Farka egyenesen áll, melyet még kölyökkorban felére csonkolnak. Szőrzete zsinóros vagy fürtös, mely lehet fekete, fehér, ezüst, barna vagy úgynevezett apricot (sárgabarack színű). A lényeg, hogy csakis a teljesen egyszínű változat az elfogadott. Manapság több nyírásmód létezik az uszkároknál, ilyen a holland fazon, a bárányfazon, a kölyökkutya fazon és az oroszlánfazon.

Méretei alapján megkülönböztetünk törpeuszkárt, melynek a marmagassága 28 cm vagy annál kisebb, súlya pedig 3-5 kg, középuszkárt 35-45 cm között, melynek súlya 8-10 kg és óriás uszkárt 45-60 cm közötti magassággal, valamint 20-35 kg súllyal. Napjainkban ez a méret leggyakrabban 52-62 cm között mozog. Szőrét naponta célszerű fésűvel majd kefével átfésülni, mely valójában nagyon egyszerű feladat. Ráadásul van egy nem mindennapi előnye a fajtának, mégpedig az, hogy egyáltalán nem hullik a szőre, viszont 6-8 hetente célszerű kutyakozmetikushoz vinni.

Az uszkárt egyes felmérések szerint a világ második legokosabb kutyájának tartják. Nagyon intelligens, jó felfogóképességű kutya, aki könnyen képezhető. Rendkívül játékos, szinte fáradhatatlan. Temperamentumos, mely abban is megmutatkozik, hogy gazdájához is odaadóan ragaszkodik. Híres különleges alkalmazkodó- és beleérző képességéről, így tökéletes családi kutya válhat belőle.

Türelmes, hűséges és gyerekszerető. Bármilyen lakásban remekül érzi magát, egy a fontos, hogy elegendő mozgást biztosítsunk számára. Az uszkár jó tulajdonságai mellett még igen érzékeny is és sokat kedveskedik.
Valójában tehát, ha igazságosan akarjuk értékelni ezt a csodás fajtát, és eltekintünk a sokak által "szőke nősnek" tartott külsőtől - mely ráadásul szép is -, rá kell jönnünk, hogy az uszkár az egyik legideálisabb családi kutya.